Ezeket mindenki alkalmazhatja, aki szakszerű feljelentésekkel, az önkormányzatok jegyzőihez intézett bejelentésekkel kívánja megakadályozni a védtelen élőlények feletti további kegyetlenkedéseket! Mindezt azért kell közlemény formájában közzétennünk, mert szomorúan tapasztaljuk, hogy az elmúlt 2 hónapban az új jogi lehetőségekkel – talán ismeret hiányában – nem éltek az állatvédelmi szervezetek. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 45. és 48. §-ainak módosításai a következő új intézkedési jogokat biztosítják a jegyzők (mint állatvédelmi hatóságok) számára.

Az állat elszállítása az állatkínzó állattartótól (a tulajdonostól):
Ha az állattartó az állatvédelmi törvényben, illetve a más jogszabályban foglalt rendelkezéseket nem vagy nem megfelelően teljesíti és ez által az állat egészségét súlyosan veszélyezteti, az állatvédelmi hatóság az állat tulajdonosának költségére elrendelheti – a feltételek biztosításáig – az állat megfelelő helyre való szállítását és a várható tartási költségek tulajdonos általi megelőlegezését.

A megkínzott állat tulajdonjogi helyzetének megváltoztatása (elkobzása):
Ha az állattartó az állatvédelmi hatóság által előírt időpontig gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról, úgy az elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az állatvédelmi hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, de ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, akkor az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az állatvédelmi törvény alapján elkobzott állat tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll. Az elhelyezés eredménytelensége esetén – hat hónap elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.

A megkínzott állat tartásától való eltiltás:
Az állat a korábbi tulajdonosának, illetve korábbi tartási helyére nem adható ki.

A kóbor állatok elhelyezése:
A települési – a főváros belterületén a fővárosi – önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása. Az így befogott kóbor állat – amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik ismertté – az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, de ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, akkor az állat végleges elhelyezéséről. Az elhelyezés eredménytelensége esetén – a külön jogszabályban meghatározott időtartam elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.

A kóbor állatért való felelősség:
Ha a kóbor állat tulajdonosa ismertté válik, a tulajdonos köteles az állatot visszavenni, valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségeket megtéríteni.

A kóbor állat tulajdonjogi helyzetének rendezése és a költségek viselése:
Ha a tulajdonos az állatot nem veszi vissza, vagy az állat egészségét súlyosan veszélyeztető tartási körülmények miatt az állat a tulajdonos részére nem adható ki, az állatvédelmi hatóság – az addig felmerült költségek megtérítésére való kötelezés mellett – az állatot elkobozza, ezt követően gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, de ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, akkor az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén – a külön jogszabályban meghatározott időtartam elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.

Összegzésül:
Egy civil szervezet rossz tartás állatkínzás esetén, minden különösebb eljárás nélkül az illetékes jegyzővel elkoboztathatja a szóban forgó állatot.

Amennyiben az önkormányzatnak nincs állatotthona, a civil szervezetnek kell az állat elhelyezéséről tartásáról gondoskodni a tulajdonos költségén.

Az Állatvédelmi Törvény a 14 nap utáni altatást „amire a gyepmesteri telepekkel kapcsolatban hivatkoznak” kötelezően nem írja elő.

Budapest, 2009. július 15.
(forrás: Fehérkereszt Állatvédő Liga)