Mellékelve küldöm a frissen chip-tuningolt Lufi és Alex ismerkedésének első képeit. A két eb minden probléma nélkül megismerkedett - a legelső percektől kezdve sokat játszanak és úgy tűnik megosztoznak az őrizendő területen. Amilyen sűrűn csak tehetem fényképes beszámolót fogok küldeni Lufiról és remélhetőleg az övé lesz a következő menhelyes sikersztori.
Magam és családom nevében köszönöm a lehetőséget az örökbefogadásra és áldozatos munkátokhoz sok egészséget és kitartást kívánok a továbbiakban.

Üdvözlettel:
Hajdu Ferenc

Egy macska a fa tetején összeguborodva kb. 25 méter magasban kit érdekel? „ Ahogy felment, le is jön!” – mondják az emberek. De, mi van akkor, ha ez a macska ott gubbaszt már több mint 24 órája, közben eső és nagy vihar volt és S.O.S szüksége van az emberi segítségre, mert ő már ezt a problémát–azonkívül, hogy megpróbál túlélni és egyensúlyozni- nem tudja egyedül megoldani?

Még, ha sokak számára hihetetlen is működik az emberek között az önkéntes láncolat Debrecenben!!!

Íme, a történet: a szomszéd Sanyi szól, hogy Brigi a felesége tegnap este mondta neki, hogy ott ül a fa tetején egy macska (aki úgy néz ki, mint a miénk. Körbenézek, hol van a mi cicánk? Hál’ Istennek itt alszik a teraszon éppen az éjszakai kalandokat heveri ki. De kié az a macska a fán?

Kijön az udvar otthon lévő apraja – nagyja a ház elé és mérlegeli a lehetőségeket… Senki nem ismeri ezt a macskát, de segíteni szeretnénk rajta. De hogyan?

Magamban azt mondom, hogyha a délutáni megbeszéléseim után is ott lesz még a cicus, akkor kitaláljuk a megoldást, mert van egy kedves barátnőm, aki nagy állatvédőként biztosan tud majd segíteni ez ügyben. Hazafelé indulóban „véletlenül”összefutok ezzel a barátnőmmel és megkérdezem tőle, hogy kit hívjak fel majd, ha a cica még fenn van a fán?

Bevásárolok, hazabringázok és mit látok? A házunk előtt áll egy autó, „Együtt az Állatokért” felirattal (http//debrecen.zug.hu/) és a férjem beszélget egy hölggyel és annak a kislányával. A hölgy, Bíró Éva telefonál, intézkedik, hívja a Debreceni Speciális Mentőket, akik képviseletében Nádházi János pár percen belül megérkezik. Szombat este van, otthonról jött, ezért hozta a feleségét és a kisfiukat, Mátyást is magával. Éva és János tanakodnak, telefonhívásokat bonyolítanak… és fél órán belül a csapat visszajön. Teljes felszereltséggel, technikával és szakértelemmel hozzálátnak a feladathoz, hogy lehozzák a macskát a fáról… és megoldották! Szombat este, család mellett, eltökéltségből, szeretetből!

Emberség van és itt él közöttünk az adni akarás vágya, csak fel kell ismernünk. Igen, vannak ilyen emberek, akik észreveszik a macskát a fán és szólnak a szomszédnak, van egy férj, aki tőled függetlenül is ugyanazt gondolja és elindítja a problémamegoldó folyamatot és vannak emberek, akik ezt szombat este megoldják!

Működik a szeretet, az emberség és az önkéntesség köztünk! Ne csak nézz, hanem láss is a szemeddel és használd a hangodat, ha meg kell szólalni! És mindig jön valaki, aki pedig azt látja, hogy kinek kell szólni, kit kell megkeresni abban az esetben…

Ez egy hétköznapi történetnek tűnhet, de nem az.

Köszönet az „Együtt az Állatokért” –Állatvédő Közhasznú Egyesületnek (különösen Bíró Évának és kislányának) és a Debreceni Speciális Mentőknek (Nádházi Jánosnak és munkatársainak).

Az emberséget és a segítséget szeretnénk mi is viszonozni. Az „Együtt az Állatokért „és a Debreceni Speciális Mentők dolgozói gyermekeinek felajánlottunk egy ingyenes gyerek bulit a Kerekestelepi Fürdőben található Abys Tündérkertjében. A gyermekek a termálvizes gyerekmedencében önfeledten pancsolhatnak majd miközben animátoraink művészeti és kreatív foglalkoztatással örvendeztetik meg őket. Természetesen a szülők számára is van meglepetésünk…

-abys-

"Tisztelt Menhely!

Tavaly önöktől fogadtuk örökbe Petrát. Nagyon aranyos, imádjuk. Jól érzi itt magát nálunk. Szeret labdázni, játszani, és elfogadta a cicákat is, csak egy baj van vele, átugorja a 2 m magas kerítést is. Elég öntörvényű, de azért szófogadó is tud lenni. Szeretnénk megköszönni, hogy örökbe fogadhattuk. Küldenénk róla fényképet is......."

"Tisztelt Menhely!
2009. márciusában mentünk el férjemmel az otthonba, hogy egy kutyát keressünk magunknak. Nehéz volt dönteni, hogy melyik kutyust válasszuk, jószerivel mindet szívesen elhoztam volna. Munkatársnőjük hívta fel a figyelmünket egy kutyamamára, Lujzira és három kölykére. Végül is Zsannát választottuk Azóta lassan eltelt fél év. Küldök pár képet Zsannáról: amikor kihoztuk, és most. Az eltelt időben kijártunk egy alapengedelmes kutyaiskolát, sokat tanult ( ül, fekszik, járdaszélen várakozik, pórázon és anélkül is sétálunk), sor került az ivartalanításra is. Van két kiscicánk is, akikkel hol jóban van, hol meg kergeti őket (bár a cicák egyre ügyesebben cselezik ki!). Járunk kutyabarátokhoz is, meg ki a Nagyerdőre, ahol tud más kutyusokkal játszani, barátkozni.
Nagyon megszerettük Zsannát, ő is ragaszkodik hozzánk. Köszönjük az előző befogadó gazdinak a gondoskodást, Önöknek a lehetőséget, hogy egy gyerekkori álmomat megvalósíthassam!"

Ő egy zsákban kidobott kutya volt kb. 2 hétig el sem mozdult a zsák mellől. Egy jóérzésű ember etette, és mára már otthonra talált és nagyot pihent az új párnáján. Kívánunk a kutyusnak és az új gazdinak boldog, szép jövőt és vidám együttélést.

2006 májusában talált otthonra!
A képek önmagukért beszélnek!